Egész világon ismert jelenséggé nőtte ki magát, emberek millióit foglalkoztatják még ma is a megválaszolatlan kérdések: Mi történt valójában? Mit láttak ezek az emberek? Azóta látta-e valaki a lényt? A nyugat-virginiai Point Pleasant Molyemberét még ma is az egyik legérdekesebb, és egyben legfélelmetesebb legendaként tartják számon Amerika-szerte. De vajon valaha is fény derül még az igazságra? A Molyember okozta a Silver Bridge híres leomlását? Valóban látták a 2001. szeptember 11-i terrortámadásoknál? Létező teremtményről van szó, vagy természetfeletti jelenségről?Miről is van szó? Amerika, legalábbis Nyugat-Virginia egyik legnépszerűbb rejtélyes teremtményéről, a Molyemberről (angolul Mothman). A név ugyan nem bocsátkozik konkrétumokba a lény kinézetét illetően, mégis sejteni lehet, hogy leginkább egy molylepkéhez hasonlatos entitásról van szó. Az eddigi szemtanúk beszámolói alapján körülbelül 2 méter magas, ember testű, vörösen izzó szemekkel rendelkező lény, melynek hátából hatalmas, leginkább lepkére emlékeztető szárnyak állnak ki. Egyes észlelések, és leírások persze eltérnek ettől az általánosnak mondható képtől, mert míg vannak, akik szerint a Molyembernek egyszerűen nincs feje, és a vörös szempár mellkasán helyezkedik el, addig mások úgy vélik, hogy csupán nyaka nincs, ez kelti azt a hatást, mintha nem lenne feje. Néhány esetben még magas, visításhoz hasonlító hangokra is emlékeztek szem, és fültanúk, ezt azonban – és úgy általában véve az egész jelenséget – nem sikerült megerősíteni.

A Molyember teljesen váratlanul, mondhatni minden előzmény nélkül „robbant” be a köztudatba egy 1966. november 15-i éjszakán, amikor is két fiatal házaspár, Roger, és Linda Scarberry, Steve, és Mary Mallette, illetve az ő unokatestvérük, Lonnie Button épp Point Pleasant közelében autókáztak. Ez a kocsikázás teljesen cél nélküli volt, pusztán unaloműzésként fogyasztották a benzint, a jármű egyébként Scarberry tulajdonában volt. Egy elhagyatott, a második világháború időszakában TNT, és egyéb robbanó anyaggyártó komplexumként működő területen haladtak el (West Virginia Ordnance Works), mely a McClintic nevű vadgazdálkodási területen található, amikor úgy érezték, nincsenek egyedül a környéken. Hamarosan két világító vörös fényt pillantottak meg a kerítéseken túli egyik leharcolt generátor vetette árnyékban, mely, mint később rájöttek, egy addig soha nem látott élőlénytől származott. Leállították az autót, hogy jobban szemügyre vegyék, de nem mertek közelebb menni, ahhoz túlságosan meg voltak ijedve. „Úgy nézett ki, mint egy ember, de magasabb volt, talán két méter lehetett, esetleg kicsivel több, és hatalmas szárnyai voltak.” – emlékezett vissza később Roger Scarberry. Nem kellett több, a társaság halálra rémült, visszaszálltak az autóba, majd beletapostak a gázba, és próbáltak eliszkolni a helyszínről amilyen gyorsan csak tudtak. A 62-es úton végigszáguldva mögöttük repülve folyamatosan üldözte őket a lény, még annak ellenére sem tudták lerázni, hogy csaknem 160 kilométer per órával repesztettek. Valahol Point Pleasant határában aztán a Molyember váratlanul irányt változtatott, majd eltűnt a sötétségben. Az egyik mellékútra kanyarodva aztán újból látni vélték a lényt, amint a közeli hegygerincen áll, majd ismét az autó felé repült néhány percig, míg a fiatalok be nem értek a városba. A szinte magáról sem tudó társaság első dolga volt, hogy riassza Millard Halstead-ot, a helyi sheriffet. „Nagyon jól ismertem a fiatalokat, és az előéletüket. Sohasem keveredtek bele semmiféle bajba, mégis halálra voltak rémülve, ezért komolyan vettem a dolgot” – nyilatkozott utólag Millard.

A legenda kezdete, vagyis az aznap éjszakai sztori egy élethű fém Mothman szobor talpazatán lévő emléktáblába van belevésve kicsit költőibb megfogalmazásban: ”1966. november 15-én, egy fagyos éjjelen két házaspár kocsikázott Point Pleasant közelében, a helyi robbanóanyaggyár mellett, amikor az autóban ülőknek feltűnt, nincsenek egyedül.” Egyes adatok szerint csak ő, és Roger Scarberry, míg egy másik verzió szerint mindannyian visszamentek még aznap éjjel a helyszínre, hogy a végére járjanak a dolgoknak. A néhai Ordnance Works TNT gyárhoz kiérkezve azonban semmi nyomát nem találták a lénynek. Sőt. Még csak azt sem tudták bebizonyítani a fiatalok, hogy valóban ott járt egyáltalán. Az éjszakai borzalmai azonban még nem értek véget, legalábbis a Scarberry házaspár számára, ugyanis otthonukban állítólag többször is megjelent a Molyember, mindezt tetézte, hogy még egy poltergeist (kopogó szellem) is megpróbált az életükre törni aznap este. Egyes feltételezések szerint a poltergeist nem volt más, mint maga a lény, mely némely elméletek szerint nem pusztán biológiai lény, hanem valami természetfeletti entitás.

1966. november 16-án (másnap) az előzőhöz kísértetiesen hasonló észlelés történt. Mr. és Mrs. Raymond Wamsey, valamint Marcella Bennett, és kislánya Teena aznap este a néhai TNT gyár közelében lévő elszigetelt házban vendégeskedtek Ralph Thomas-nál, és nejénél. Az éjszakai látogatás problémamentesen lezajlott, azonban mikor hazafelé indultak volna, az autó felé tartva megpillantották a lényt, mely Marcella elmondása szerint az autó mögött feküdt, majd lassan felállt, és a magasba repült. Leírása alapján a Molyember bőre szürkés árnyalatú volt, szemei pedig vörösen világítottak, teste leginkább egy emberére hasonlított, valahogy mégsem hitte embernek. A rémült bagázs visszasietett a házba, ahol azonnal telefonáltak a rendőrségnek. Ezalatt a lény ismét visszatért, és még a házat is megközelítette, azonban szerencséjükre nem hatolt be az épületbe, pusztán a tornácról bámult befelé az ablakon át. Ez így ment néhány percig, majd hirtelen nyoma veszett. A kiérkező rendőrök sem találtak már a helyszínen senkit, és semmit az megijedt, házban rekedteken kívül. Pár nap szünet állt be az ügyben, mialatt nem jelentettek újabb észleléseket a Molyemberről, következő feltűnésére egészen november 24-éig kellett várni. Az ominózus napon négy meg nem nevezett szemtanú látta a lényt, amint a robbanóanyaggyár fölött elrepül. November 25-én pedig egy Thomas Ury nevezetű cipőügynök vélte látni, amint a gyár melletti mezőn áll, majd felröppen. A hajnali órákban a 62-es úton kocsikázott, amikor észlelte a különös alakot a távolban. Azonnal Point Pleasant sheriffjéhez vette az irányt, majd bejelentette mit látott. Magát a Molyember nevet egy ohioi újságíró adta a lények egy korábbi, hasonló nevű Batman karakter után. Előtte sokáig „Big bird”-ként, azaz nagy madárként emlegették, s a megjelenő újságcikkekben is így hivatkoztak rá.

A Molyember talán leghírhedtebb jelenése a Silver Bridge leomlásához köthető. Az 1928-ban megépült híd ezüstre hasonlító festéséről kapta a nevét, és azért építették, hogy Point Pleasant városkát összekösse az ohioi Gallipoival az Ohio-folyón keresztül. Szemtanúk arról számoltak be, hogy abban az évben többször is ott ólálkodott a híd környékén a lény, mire megtörtént a tragédia. 1967. december 15-én ugyanis a híd váratlanul – és szinte minden előzmény nélkül – összeomlott. A történteket csak tetézte, hogy minderre a legnagyobb forgalom idején került sor, így az autóban ülő áldozatok magatehetetlenül sodródtak bele a folyóba, de voltak, akiket a rájuk zuhanó törmelékek nyomtak agyon.A veszteség hatalmas volt, 46 ember vesztette életét a szerencsétlenségben, közülük két személy holttestét pedig soha nem találták meg. Az eset utáni napokban még látni vélték ugyan a helyszínen időnként a Molyembert, azonban ezután soha többé nem tűn föl újból. Hogy a híd összeomlása mennyire írható a lény számlájára, arról megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint a Molyember a halál hírnöke, és közvetlenül ő okozta az összeomlást, mások azon a véleményen vannak, miszerint csupán hírnökként jelent meg a hídnál, és figyelmeztetni akarta az embereket a közelgő veszélyre. Akárhogy is, a híd leomlásának valódi okát máig vitatják. A legelfogadottabb, és egyben legtöbbször említett feltételezés szerint a híd a túlzott igénybevételtől adta meg magát. Ugyanis későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a hídnak sokkal nehezebb súlyokat kellett elviselnie, mint amilyenre eredetileg tervezték. Így elmondható, hogy végső soron emberi mulasztásról volt szó, amihez még hozzátársult az anyaghiba, és az elégtelen - érts: semmilyen - karbantartás. A hídhoz közel egy emlékművet építtettek a szerencsétlenségben elhunytak tiszteletére. Az emlékhelyen kőbe vésve olvasható mindazok neve, akik jelen voltak a leomlásnál, és nem sikerült élve megúszniuk a történteket.

A Molyemberről máig nem készült egyetlen hiteles fotó sem. Ugyan kering az interneten egy kép, melyről sokan – tévesen – azt tartják, hogy a híd látható rajta, és egy a tetején ülő sötét alak, nem valószínű, hogy eredeti lenne. A híd ugyanis 1967 végén leomlott, akkoriban pedig a színes fényképezőgép még luxuscikknek számított. Az első színes fotográfiát James Clerk Maxwell készítette 1861-ben. Ezen képek többsége még nem volt igazándiból színes, utólag színezték be a fekete-fehér képeket a valóságnak megfelelően. 1907-ben, a Kodak végre forgalomba hozta az első színes filmeket, azonban még ezek is hagytak némi kívánnivalót maguk után.Az igazi színes képekre 1935-ig várni kellett, s elmondható, hogy a 80-as évek végéig csak igen magas áron juthatott hozzá az ember. Akárcsak 1967-ben. Ez önmagában még nem zárná ki a kép hitelességét, az azonban igen, hogy a fotón nem az eredeti Silver Bridge látható, hanem a Silver Memorial Bridge, amit az régi helyére építettek. A fotó keletkezése ismeretlen, egyes források a 2003. november 13-át említik. Az „X-Testers” nevű paranormális dolgokkal foglalkozó műsorban megpróbálták lerántani a fotóról a leplet. Különféle módokon megpróbálták reprodukálni a fotót, ami végül sikerült is. Kiderül, hogy nagy valószínűséggel a képen látható objektum nem más, mint egy nagyobb méretű szemeteszsák, de azt sem tartották kizártnak, hogy egyszerű fotó trükkről van szó.

1969-ben az eredeti híd helyére egy újabbat emeltek Silver Memorial Bridge néven. 1966 novembere, és 1967 decembere között csaknem 100 bejelentés érkezett a Molyemberről, így rögtön felmerül a kérés: ha átverés az egész, hogy lehet, hogy ennyien benne vannak? A legenda népszerűségét mutatja, hogy 2002-ben Point Pleasant megtartotta első „Molyember fesztiválját”, szintén ugyanebben az évben pedig nagyköltségvetésű mozifilm is készült „A Molyember próféciák” (The Mothman Prophecies) címmel. 2003-ban a városi Gunn parkot keresztelték át Molyember parkká. (Mothman Park) Később – fanatizmusuk jeléül – egy 6 méter magas Molyember szobrot állítottak föl a város főutcáján rozsdamentes acélból. Szemei közel futball labda nagyságúak, s amint leszáll az éj, vörösen kezdenek izzani. Az első ránézésre is félelmetes szobor esténként minden bizonnyal még riasztóbban hat, de a helyiek már hozzászoktak.

A lénnyel kapcsolatban többféle teória látott napvilágot, és szép számmal olvashatunk különféle változatokról, ami nem meglepő, hiszen már feltűnése utáni napon pletykálni kezdtek róla Point Pleasant szerte. Az egyik legnépszerűbb, illetve legismertebb magyarázat szerint a Molyember nem más, mint egy ismeretlen, de létező életforma, mely fajának talán egyetlen megmaradt képviselője lehet. Arról sokan vitatkoznak, hogy ez az ismeretlen életforma inkább egy emberszerű teremtést takar, vagy sokkal inkább állatot. Intelligenciájáról is csak találgatni lehet: bár abban legtöbben egyetértenek, hogy bizonyos tekintetben alulmúlja az embert, hiszen – egyes beszámolók alapján – csak vijjogásokra képes, érdembeli kommunikációra kevésbé. Itt az a legnagyobb kérdés, vajon ha egy létező fajról, állatról, emberszerű kreatúráról beszélünk, miért nem találkozott vele az emberiség sem azelőtt, sem pedig azóta?

Mutáció:

Nem kizárt, hogy a Molyember mutáció eredménye. Bár már maga a puszta feltételezés is abszurd, ezen elmélet szerint a néhai TNT robbanóanyaggyár hőskorában valami úton-módon egy robbantási kísérlet során, egy a helyszínen jelenlévő ismeretlen férfi – talán munkás, dolgozó – mutálódott félig molylepkévé. A tudomány szerint azonban ilyen jellegű robbantások során szinte teljesen kizárt, hogy bármiféle mutáció jöjjön létre az élő szövetekben, ez sokkal inkább a sugárzásos jellegű anyagoknál jellemző, mint például az atombomba, urán, plutónium… stb. (ugye emlékszünk még Csernobilra?) Vajon folytak titkos kísérletek különleges anyagokkal az Ordnance Works kerítésein túl? Ezt már sosem tudjuk meg, de ha igen, akkor arról a helybéliek nagy valószínűséggel tudtak volna.

Nagytestű madár:

A Molyemberről szóló beszámolók főleg azt emelték ki, hogy a lény hatalmas szárnyakkal rendelkezett, melyek leginkább egy lepke szárnyára hasonlítottak. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a lepkeszerű szárny valójában madárszárny lehetett, csupán az éjszakai sötétben tűnt úgy, mintha lepkétől származna. Ez esetben a Molyember nagy valószínűséggel nem más, mint egy nagyobb testű madár, talán egy a területen honos darufaj átlagnál nagyobb méretekkel rendelkező példánya. Sokan azzal ellen érvelnek, hogy a Molyembernek nem volt feje - vagy nyaka – így a daru kiesik. Viszont szóba jöhet néhány bagolyfajta, a gyöngybagoly, illetve a hóbagoly. Az izzó, vörös szemek rejtélyére ez esetben szintén akad magyarázat: a fényképezésnél már jól ismert „vörös szem effektus” eredménye, azaz a madár szeme csupán a rávetülő fényt verte vissza piros – sötétvörös – színben. Egy másik alternatíva szerint a lőszergyárból a természetbe kerülő vegyszerek hatására mutálódott a helyi madárállomány, s a vörös tekintetek ezzel magyarázhatók. Ne feledjük, a környék akkoriban vadgazdálkodási terület volt, vagyis rengeteg állatnak, és főként madárnak adhatott otthont. Állítólag az első észlelést követő pár napban két tűzoltó is találkozott a lénnyel a helyszínen, akik egyértelműen megállapították, inkább egy nagyobb madár lehetett, mint valamiféle természetfeletti lény. Az arrafelé honos madárfajok szárnyfesztávolsága gyakran elérte a három métert is, ami a sötét éjszakában igen félelmetes látványt tud nyújtani a naiv szemlélőnek. Vannak olyanok, akik konkrétan a gyöngybagolyra, mint tettesre gyanakodnak. Bár ez a jószág sokkal kisebb, mint egy ember, és meg sem közelíti a leírások alapján feljegyzett 2 métert, testéhez képest hatalmas szárnyakkal rendelkezik, így könnyen lehet a valódi méreténél nagyobbnak érzékelni. Főleg sötétben.

Titkos katonai kísérlet:

Ezen szcenárió a katonaság, illetve a CIA számlájára írja a Molyembert, mint jelenséget. Mielőtt aztán hinnénk, hogy nagyon elveszett feltételezésről van szó, jusson eszünkbe, hogy a lényt legelőször egy korábbi katonai létesítménynél látták először, s később sem bukkant fel ezen területtől nagyon távol. Akkoriban rengeteg ufó észlelést is jelentettek Point Pleasant körzetében, és mint tudjuk, az idegenek nem feltétlen jelentenek idegeneket. Könnyen lehet, hogy a földönkívülinek hitt csészealjak nem mások, mint titkos katonai kísérletek, technológiai tesztrepülések. A helyiek nem egyszer számoltak be arról, hogy ismeretlen, jól szituált fekete ruhás embereket láttak a városban, illetve az események után kérdezősködni. Szótlanok voltak, látszólag érdektelenek, és természetesen nem mondták meg miért érdeklik őket ennyire a Molyember-ügy. Sokan a filmekből jól ismert „feketeruhásokra” (MIB) asszociálnak velük kapcsolatban, akiknek – a filmhez hasonlóan – az a feladatuk, hogy a Földön élő idegen életformákat befogják, és tanulmányozzák, illetve megvédjék a lakosságot az intergalaktikus betolakodóktól. A katonai kísérlet hívei szerint a Molyember nem más, mint egy elrontott kísérlet, melyet a hadsereg rendelt meg valamikor a 60-as években. Nem lehet tudni, hogy konkrét génkísérlet volt-e, vagy különböző fajok keresztezését szerették volna a gyakorlatba átültetni, de egy biztos: jelentkező akadt bőven. Gondoljunk csak bele, hogy akkoriban (és ma is) hány ember tűnt el nyomtalanul? Főként hajléktalanokkal, olyan emberekkel esett ez meg, akik már amúgy sem hiányoztak senkinek, így eltűnésük sem okozott különösebb feltűnést. Megvan rá a valószínűség, hogy később ezen „önkénteseken” kísérletezett a katonaság, míg végül szándékosan, vagy épp véletlenül megszületett a Molyember.
 

UFO
11 évvel az első észlelés előtt, 1955-ben egy idegen jármű leszállását jelentették a Point Pleasant város közelében fekvő Flatwoods mellett. Sokan vannak azon a véleményen, hogy a Molyember ezzel az ufóval érkezett a Földre, és nem más, mint egy földönkívüli lény. Esetleg valamiféle földönkívüli kísérlet része, és szándékosan hagyták itt bolygónkon. Olyan vélemény is akad, mely szerint a lény valójában egy idegenek által korábban elrabolt ember, akin különféle génkeresztezési kísérleteket végeztek. A Molyember körülbelül egy éven át tartotta rettegésben Point Pleasant város lakóit, mire végleg eltűnt. Könnyen lehetséges, hogy a titkos idegen kutatási program részeként létrejövő kreatúrát ezen idő letelte után egyszerűen elszállították, ezért nem találkozni vele azóta. Meredek feltételezés? Valóban, de ne feledjük, már maga a Molyember legenda sem egy földhözragadt, realista történet.

Gonosz: